Nehéz Zene

Az egyik legkeresettebb hazai gitáros, kultikus mind a mainstream, mind az underground színterein, rajongói pedig időről időre követelik egykori kimittudos felvételét honlapjának fórumán. A Lukács Petával készült interjú eredetileg az IgenHír magazinban jelent meg.

Igaz, hogy az első Bikini koncerted előtt mindenestül egyszer próbáltatok?

Ha nem is egyszer, legfeljebb kétszer. Egy hétfői napon hívott fel Lojzi (Németh Alajos, basszusgitáros), kedden adta oda a megtanulandó felvételeket, szerdán és csütörtökön próbáltunk egy jót, szombaton pedig irány a koncert.

Nem piskóta.

Igazság szerint nem volt nehéz. Zenéjüket, a legnagyobb slágereket (nem kevés van!) már korábban is ismertem. A session-zenélés sem volt idegen számomra: mármint a helyzet, hogy gyorsan kell megtanulni valami újat. Ugyan eredetileg csak a nyári turnéra beszéltük meg az együttműködést, hamar kiderült, hogy hosszú távon is működni fog a dolog. Először kissé megijedtem, hiszen tudtam, hogy a Bikininek nagyon sok koncertje van, tehát relatív sok elfoglaltsággal jár, és nem tudtam, hogy az egyéb dolgaimnak ez mennyire mehet a rovására.

Milyen a hangulat mostanság a zenekarban?

Külön találkozni, iszogatni viszonylag keveset jártunk össze, de ez érthető, hiszen rengeteget játszunk. Egy zenekarban, aminek évi száz-százharminc fellépése van, a közösség egyáltalán nem csak arról szól, hogy ki milyen profi zenész, vagy mit csinál a zenekarban. Az csak egy szerep, ami egy koncerten másfél óráig tart. Előtte viszont utazunk három-négy órát, meg utána is hazafele: hogy abban az időszakban mi történik, ha nem is legfontosabb, de legalább olyan lényeges; el tudjuk-e viselni egymás hülyeségeit, egymás lábszagát, a fáradtságot.

Előző zenekarod, a Rock Band háza táján ismét peregnek az események (új tagok, visszatérőkoncert). Velük tartod a kapcsolatot?

Nehéz erről beszélni, mert nyílt titok, hogy voltak komoly feszültségek a zenekar felbomlásakor. Zefi (Zeffer András zenekarvezető) betegsége tett pontot a dolog végére, és bár a kórházban többször felhívtam és találkoztunk is azóta, ez a formáció biztos nem fog így többet összeállni.

A rock'n roll gitáros szerepe mellé rock'n roll-élet dukál. Nálad is?

Módjával. Világéletemben arany középútra törekvő ember voltam, ami nem jelenti azt, hogy ebbe nem férnek bele időnként szélsőséges dolgok, de abszolút nem vagyok az a rock´n´roll csávó, mint a nagy öregek. Sokszor egymás után három-négy koncert is lemegy alkohol nélkül. A European Mantránál például nem is működik másként, ott különleges koncentráció és odafigyelés kell. Általában annak vagyok a híve, hogy a piálás ne menjen a zene rovására.

Tudható rólad, hogy nem veted meg a popzenét sem, mégis egy ízben így nyilatkoztál: "a mai napig is egyetlen hang után meg lehet mondani, hogy magyar-e az adott popnóta". Súlyos a helyzet?

Nincs mit szépíteni, nagyon rossz véleménnyel vagyok a magyar popzenéről. Nyugaton ha zeneileg nem is valami csúcsteljesítmény a pop, de kőkemény profizmus süt a hangszerelésből. A lemezek kilencven százaléka olyan mesteri minőségben van felvéve, hogy elképesztő. Míg egy jó jazz zenekarnál a zenei rész elviszi a balhét, és nem is tűnik fel annyira, hogy a hangzás gyatrább, addig a popnál a megszólalás jóval nagyobb jelentőséggel bír. Magyarországon ócska a popzene, mert silány zenészek, vagy egyáltalán nem is zenészek készítik, és a tetejébe még rosszul is szól. Nagyon ritka kivételek azért akadnak, számukra persze tisztelet, de rettentő messze vagyunk a nyugati szinttől.

Azért volt részed nem egy hazai popos produkcióban...

Persze, ezt nem is tagadom. De csak olyan Megasztáros meghívásaim voltak, ahol Presser Gábor kért fel. Ott a minőséggel nem volt probléma. De az szinte kizárt, hogy közülük bárkivel hosszabb távú zenei kapcsolat jöhessen létre. A Megasztár számomra a magyar zene megcsúfolása. Nem is az emberekkel van probléma, hanem a tálalással, és főleg azzal, amire tanítják és nevelik a műsorok alatt ezeket az énekeseket; azt egyenesen kikérem magamnak.

Kortárs fúziós zenét játszó zenekarotoknak, a European Mantrának milyenek az esélyei itthon?

Nem mondanám, hogy a Mantra hobbizenekar, mert bizonyos szempontból nagyon sok időt töltünk vele, de nincsenek illúzióink. Tudjuk, hogy ebből soha nem fogunk megélni, sőt, amit eredetileg terveztünk, hogy esetleg külföld felé "terjeszkednénk", még az sem működik. Úgy tűnik, Magyarországról ez szinte lehetetlen.

Miért? Máshonnan talán egyszerűbb?

Angliában ez úgy működik, hogy ha egy amerikai zenekar be akarja tenni a lábát hozzájuk (lemezeladás, koncertezés), akkor addig nem állnak szóba velük, amíg a zenekar kiadója alá nem ír egy szerződést, hogy cserébe kivisz egy angol produkciót az USÁ-ba. Ez valami szakszervezet-féleség, ami Angliában működik, és odafigyel a saját zenészeire. Magyarországon ilyen egyáltalán nincsen. Erre a legjobb példa a Sziget fesztivál, ahol a külföldi arcok orrba-szájba játszhatják magukat, magyar zenekarok pedig szinte csak azért vannak, hogy kitöltsék a köztük levő időt. Itthon majd´ minden szervező csak a külföldi előadókra hajt; szívják el a lemezvásárló-erőt és koncertbevételt a hazaiaktól. A magyar zenekaroknak esélyük sincs, hogy ez esetleg fordítva is megtörténjen. Vagy csak nagyon ritkán, nagyon minimális körülmények között.

Elég sok tanítványod van a következő zenész-generációból. Rajtuk mit látsz: eljön a magyar zenei megváltás kora?

Hígulást látok. Igen, vannak állati tehetséges fiatalok, de ugyanúgy érvényesülési gondokkal küzdenek. Ugyanúgy a sokkal tehetségtelenebb, ellenben agresszívabb fellépésű és erőszakosabb arcok fognak vályúhoz jutni. Bízom benne, hogy valami változni fog, de sajnos nem látom, hogy javulna a helyzet. Ettől függetlenül - bár naivság - egyfolytában reménykedem.

Milyen fontosabb koncertekről kell feltétlenül tudnunk, ami a közeljövőt illeti?

Ami talán a legnagyobb öröm, hogy nemrég arany lemez lett az Őrzöm a lángot, a legutóbbi Bikini album, és mivel idén huszonöt éves a zenekar, ezért december 7-én együtt tartjuk jubileumi koncertet, a lemezbemutatót, illetve az aranylemezt is ott fogjuk átvenni és megünnepelni. És persze lesz European Mantra koncert is, az A38-on.

Új album?

Igen, hál' Istennek már szinte teljesen kész a törökbálinti stúdiómunka is. Rendhagyó, a Free Style Chambler Orchestrával közös, száz százalékig akusztikus lemez lesz. Tulajdonképpen az eddig ismert Mantra nótákat hangszereltük át a Gergő (Borlai Gergő, dob), Jancsa (Nagy János, billentyű) és én. Október 15-én jelenik meg, ami egyben az említett lemezbemutató is a hajón.

Na akkor három gyors kérdés: - Satriani vagy Gilmour?

Hmmm... Egyik sem. Pontosabban mindkettő.

Fellini vagy Tarantino?

Tarantino.

Pengetve kitartani, vagy kitartva pengetni?

Pengetve kitartani.