Nehéz Zene

Variációk egy témára [5.] [+]

2009. november 3. 23:50 / Kerub

Ritkán, vagy nagy ritkán jelentkező sorozatunkban időtlen klasszikusokat kutatunk, melyek gyökeresen új értelmezésekre adtak ihletet. Zenei témák, dalok eredetiben, majd adaptálva, vagy fenekestül felforgatva.

Autumn Leaves

Ha cím nem is mond sokat elsőre, az Autumn Leaves (Őszi falevelek) témáját biztosan mindenki hallotta már. Az eredetileg 1945-ben, "Les feuilles mortes" címen Franciaországban Joseph Kosma és Jacques Prévert kezei között született témát milliónyian feldolgozták már. Énekkel valódi "pop standard", instrumentális-improvizatív formában pedig "jazz standard" lett. Az alábbi gyűjtés olvasónk, V.B. gyűjtése, köszönet érte!

Először Andi Kober bőgő-slap interpretációja következik.

Aztán ukulelés verzióban, ilyen utcai performansz keretében van az egésznek egy furcsa romantikája, mindenesetre az úriember kezében jól áll a szerény hangszer.

Gypsy Bop, cigó jazz-ben is elég szép munka, szerintünk is az egyik legjobban eltalált.

Mr. Swing előadásában pont a "jazz standard" bújik elő - ez fegyelmezett, szép előadás - a bőgős szólója pedig nehézzenei.

Cimkék: variációk

Variációk egy témára [4.] [+]

2009. október 3. 15:00 / PZM

Ritkán, vagy nagy ritkán jelentkező sorozatunkban időtlen klasszikusokat kutatunk, melyek gyökeresen új értelmezésekre adtak ihletet. Zenei témák, dalok eredetiben, majd adaptálva, vagy fenekestül felforgatva.

Depeche Mode:  Enjoy the silence

Depeche Mode nélkül egészen másképp nézne ki napjaink zenei világa, nem lett volna Bonanza Banzáj, és az elektronikus zenék is több lépéssel hátrébb járnának. Egyik legismertebb-bár talán nem a legjobb-  nótájuk nem más, mint az Enjoy the silence.  Ez a dallam egyike azoknak, amelyek csontig beleívódtak a 90-es évek zenéin nevelkedett generációba. Kár is ragozni. Egyértelmű klasszikus, nem is kerülhette e, hogy egy tucat bőrt ne húzzanak le róla. Lássuk mit hoztak ki belőle az évek során.

Tori Amos régi motoros a feldolgozásokban, minden kétséget kizáróan az eddigi legbetegebb adaptációja a Slayer Raining Bloodja volt, de erre zongorakísérete sem lehet panaszunk, ismét nem hazudtolta meg magát, ami a szokatlan harmóniákkal való játékot illeti. Mivel a Nehézzene stábja egyedül ennél a videónál kattintott többször is a replay gombra, ezt ajánlja további hallgatózásra.

A Lacuna Coil eredetileg mainsteam gót metalban utazik, ennek megfelelően a lehangolt gitárfosás + visszhangos szinti + fekete hajú énekesnő és/vagy mély hangú énekes kombináció nem lepett meg túlságosan. Nem bonyolítják túl, és szinte semmi új ötletet nem adtak hozzá, de legalább bólogatni lehet rá.

Akármilyen bugyutának is tűnhet elsőre, ez a francia trió vitte a legtöbb fantáziát a számba, még azt is elnézzük a harangjátékos figurának, hogy a hangszerét egy csöppet leamortizálja a nagy igyekezetben, viszont a tartós mosolyra fakasztásunkból kifolyólag megérdemelnek egy erős négyest.

A következő versenyzőnk a rendkívül népes amerikai utcazenész társadalmat gyarapítja. A hegedűszólóját a new york-i metró egyik csomópontjában vették fel, ahol talán még a klasszikus heavy metal elemekkel feltupírozott Depeche Mode feldolgozások sem mindennapiak. A produkciót Lajkó Félix és Edvin Marton figyelmébe ajánljuk.

A Keane-t már rég elkönyveltük a brit töketlen pop egyik elévülhetetlen alapzenekarának, és szokás szerint ezzel sem tapasztják a fotelbe az embert, de mégis kellemes hallatnivalót nyújt bár azóta sem értjük, hogy an tudnak basszusgitár nélkül élni.

Ezek után élvezzük a csendet.

Cimkék: variációk

Variációk egy témára [3.] [+]

2009. szeptember 29. 0:38 / Kerub

Ritkán, vagy nagy ritkán jelentkező sorozatunkban időtlen klasszikusokat kutatunk, melyek gyökeresen új értelmezésekre adtak ihletet. Zenei témák, dalok eredetiben, majd adaptálva, vagy fenekestül felforgatva.

Vannak operák, amiket részletei alapján mindenki ismer, bár a legtöbb esetben nem tudja, hogy ismeri. Ilyen például a sevillai borbély (vagy Il barbiere di Siviglia ill. The Barber of Seville), melyből Figaro belépőjét tapsihapsis rajzfilmek és B kategóriás vígjátékok többször és gátlástalanul lenyúlták. Most mégsem ezzel a résszel foglalkozunk, hanem a nyitánnyal (Overture), mely persze mégoly híres. Gioacchino Rossini műve dobost és harmónikást is megihletett, nézzük sorban. (Az összevetés kedvéért az eredei mű itt hallgatható.)

Vadrum személyéhez bensőséges viszony fűz, hiszen nagysikerű sorozatunkat, a Pénteki zenészt is ő indította néhány hónappal ezelőtt. Andrea Vadrucci szokásához híven baromi pergő és hangulatos feldolgozást nyújt. (Itt jegyezzük meg, hogy az egész gyűjtést az alábbi videó miatt csináltuk.)

Alexander Dmitriev elvileg híres harmónikás, bár ezeken a lemezborítókon úgy fest, mint Máté Péter legrosszabb korában. Előadásmódjában van valami bohém.

John Hong orgonán adja elő. A halk orgonajátéktól fázó nehézzenészek inkább a Vadrumot pörgessék le még egyszer, bár szerintünk ez is nagyon szép.

Végezetül találtunk egy trance feldolgozást is, de nem mertük embeddelni, csak jelezzük.

Cimkék: variációk, vadrum

Ritkán, vagy nagy ritkán jelentkező sorozatunkban időtlen klasszikusokat kutatunk, melyek gyökeresen új értelmezésekre adtak ihletet. Zenei témák, dalok eredetiben, majd adaptálva, vagy fenekestül felforgatva.

Az Animals az az egyszámos zenekar, akinek a House Of The Rising Sun c. örökzöldjét talán többen dolgozták fel, mint ahány dalt a zenekar fennállása alatt írt. Íme néhány nehézzene-közeli feldolgozás!

Tovább

Variációk egy témára [1.] [+]

2009. április 20. 22:56 / Barna

Ritkán, vagy nagy ritkán jelentkező sorozatunkban időtlen klasszikusokat kutatunk, melyek gyökeresen új értelmezésekre adtak ihletet. Zenei témák, dalok eredetiben, majd adaptálva, vagy fenekestül felforgatva.

Pink Floyd - Goodbye Blue Sky (The Wall, 1979) A PF mindössze két és fél perces dala rettentő egyszerű akkordmenet, hátborzongató énekkel. Kevesen tudják, de az elején hallható gyermekhang Harry Waters-től, a bőgős Roger Waters fiától származik. A tétel üzenete a háború utáni világról szól; konkrétan valami olyasmiről, hogy milyen a háború után felnőni. A hangulatot és részben a szöveget is Aldous Huxley Szép Új Világ c. antiutópiája ihlette.

Tovább

Leírás

„A zene politikailag gyanús dolog”
(Settembrini)

A világ legjobb zenéi. - A fusion jazz-től a thrash metalig. Nehézzene. Nem könnyű.

Levél nekünk

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2024, IGEN