Nehéz Zene

Tegnapra a programfüzet alapján pihenőnapot vártam, így is lett. Ez leginkább ott érhető tetten, hogy a Trafóban gyakorlatilag teltház volt, az előző két napon jóval kevesebben voltak. A mai Magyar Dal napját leszámítva tegnap volt a legtöbb magyar vonatkozású fellépő, négy zenekarból három. Oláh Kálmán - Meelis Vind - Barcza Horváth József - Markus Ketola, Tóth Viktor - Henry Franklin - Robert Ikiz, Han Bennink Trio, SG5.

Meelis VindA teltház miatt már csak a legfelső sorban jutott hely, ez persze mit sem vont le az élvezetből.Oláh Kálmán zongorista nem csak itthon, hanem nemzetközi szinten is rendkívül elismert, 2006-ban a BMI zeneszerzőverseny nagydíját, idén pedig a Downbeat négycsillagos lemezkritikáját nyerte el. A maga köré gyűjtött három zenésszel (Meelis Vind - klarinét, Barcza Horváth József - bőgő, Markus Ketola - dob) azt a fajta kellemes elegyet játszották, ami a megszokott szerkezetekkel, de újszerű, nem megszokott hangzással dolgozik. Jó volt, de nem különösebben átütő, ezt betudom annak hogy az előző két napon olyan nehézzenei dózist kaptam ami után egy egyszerű Süss fel nap is sok lenne.
Tóth Viktor
A fáradtság és telítettség ellenére Tóth Viktor nagyot ütött. Elfogult vagyok mert egyik kedvencem, de a tegnapi program óriási volt. Henry Franklinnel, az élő bőgőlegendával aki akkora formátumokkal játszott együtt mint Freddie Hubbard és Count Basie (!), valamint Robert Ikiz dobossal egy nagyon szabad, minimális kötöttségű zenét játszottak. Nekem a zongora még mindig hiányzik egy szaxofon-bőgő-dob mellé, pláne, hogy nem egy olyan dalt játszottak amelybe nagyon belehallottam az akkordokat, de ettől függetlenül hangulatilag, befogadhatóságilag és zeneileg is az egyik legjobb produkció volt itt a fesztiválon.

 


 

Simon ToldamBár még be is mondták, hogy a Jazz Dóm programja késik, ismét nem sikerült legyőzni az időpontokat, Han Bennink triója már javában zajongott. A dobos mellett Joachim Badenhorst szaxofonos, és a Lotte Anker mellett megismert őrült slide-zongorista Simon Toldam játszott. Az első két "limonádé" mellé igazi improvizatív, nehéz zene volt az övék. Külön rejtvény is volt, játszottak egy számot, amelyet Bennink Puskás Öcsivel hozott összefüggésbe a felkonfban, a harmóniákat és a zenét hallgatva próbáltam összefüggést keresni, hiába. Talán a cselek, vagy a csibészes fordulatok, mindenesetre tiszteletadás volt a javából.

Subicz GáborAz este utolsó fellépője a hazai SG5 (Subicz Gábor - trombita, Lukács Gábor - szaxofon, Benkő Dávid - billentyű, Feke Zsolt - nagybőgő, Benkó Ákos - dib), fúziós jazz-funk hiphop stb. zenekar volt. Subicz a bemutatkozáskor nagyon a szívemből szólt, azt mondta azért nem szeret a jazz fesztiválra járni, mert zenészként egész évben gyakorol, aztán eljön ide, és olyan zenészeket lát olyan színvonalon játszani, hogy ezzel nem lehet mit kezdeni. Azért őket sem kell félteni, a fesztivál viszonylatában a már nagyon hiányzó könnyed, szórakoztató zenét játszották, nagy erővel, jó technikával. Egyik zenész sem játszotta le a Holdat az égről, és ez jó is volt így, együtt szólva egy nagyon lendületes, szerethető produkció volt ez. Bizonyára az idő szűke miatt nem játszhattak többet, elhallgattam volna még, befejezetlen volt ez a rövid koncert, ehhez a műfajhoz hosszabb koncert passzol. Furcsa módon nagyon kevesen voltak, Han Benninken és az SG5-ön is, a Ráday utca kávézóiról nincs információ, de remélem, hogy a közönség ha a Dómba nem is, de oda azért benézett.

Elérkeztünk a zárónaphoz, a Fesztiválszínházban 19:30-tól Rita Marcotulli - Bebo Ferrara Duo, vendég Szakcsi Lakatos Béla, őket a francia-német MKMB Quartet követi majd, ez olyan közepesen nehéz zene, olyasmi lehet majd mint első nap volt.

Leírás

„A zene politikailag gyanús dolog”
(Settembrini)

A világ legjobb zenéi. - A fusion jazz-től a thrash metalig. Nehézzene. Nem könnyű.

Levél nekünk

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2018, IGEN