Nehéz Zene

Az ősz bejöttével kicsit szétestünk, emiatt majdnem teret is nyert a könnyűzene az éterben, de össze fogjuk szedni magunkat gyakoribb frissítésekre - kezdjük is mindjárt a közeljövő fontosabb koncertjeivel.

Carl Palmer Band
Budapest, a38 állóhajó, 2009. november 4. szerda 20:00.

A "dobosok dobosa", az Emerson, Lake & Palmer "P"-je. Előre tolt hatalams dobszerkó, virtuozitás, zeneiség: igazi progresszívrock-ünnep lesz ez is.
Jegyár: elővétel 5700 Ft, a fellépés napján 5700 Ft

Power of Three - Chick Corea, Stanley Clark and Lenny White
Budapest Kongresszusi Központ, 2009. november 7. szombat 20:00

Az S.M.V. bőgős projektből először az "S" (Stanley Clark) által képviselt részleg tűnik fel, hogy fantasztikus legyen.
Jegyár: 8900-15900 Ft

Marcus Miller Band
Budapest, Petőfi Csarnok, 2009. november 24. kedd 20:00

Az S.M.V. bőgős projektből "M" is jön aktuális, legújabb formációjával. A produkciónak, mint rendesen, most is megkérik az árát, de a csalódás kizárható.
Jegyár: 12 000 Ft.

 

Ajánlanánk tovább 2009. november 15-én Tommy Emmanuel akusztikus gitáros MÜPÁ-s koncertjét is (előzenekar: Máirtín O'Connor Trio), de erről biztosan tudjuk, hogy teltházas és minden jegy elkelt.

Cimkék: koncert, ajánló

A svájci dobos zseni talán leghíresebb kísérleti formációjával, a Nerve-vel érkezett Magyarországra szeptember 22-én. Ezúttal a jazzkedvelők maradtak hoppon, mert Jojo 2 óra erejéig tényleg a padlásra tette jazz-ben elért eredményeit, ugyanis a Nerve megalakulásakor nem másra vállalkozott, mint az elektronikus zenék, szűkebben a drumandbass szabályait alapul véve valami nagyon furcsát alkosson. Hozzá kell tenni, hogy e műfaj instrumentálissá konvertálása nem egyszerű mesterség, nem is elsősorban a dobos, hanem például a basszusgitáros részéről. Nem csoda hogy összesen kb. ötven kiló effekt hevert a színpadon, a hibátlan hangzás kedvéért.

Ha instrumentális drumandbassről beszélünk, akkor mindjárt ott van a műfaj egyik legpopulárisabbnak számító Pendulum, akik legújabban szintén élőhangszerekkel lépnek fel,  A hazai porondon pedig a Brains próbálkozik hasonlóval, nem kis sikerrel, illetve a Nerve aznapi előzenekara az Uno Y Medio, a Másfél tagjaiból verbuválódott legújabb projekt Mc Zeek-kel kiegészülve. A Másfél zenéjéből eddig sem hiányoztak a z elektronikus zenei elemek, azonban ez a projekt szinte kizárólag a jungle és a drumandbass szerzeményekre specializálódott. Pörgős műsorral érkeztek, de a közönséget mégsem sikerült beindítani. Ujj Zoltán továbbra is remek dobos, és Lukács Leventének a szaxofon mellett még mindig a delay és a reverb effekt a legjobb barátja. Más körülmények –nem a Nerve előtt- bizonyára a közönség is lelkesebben fogadta volna őket.

Az évek során már megszokhattuk az A38-tól, hogy a hangosítás terén élen jár a budapesti klubok körében, ez szerencsére ezen az estén sem volt másképp. Már a hangolásnál érezni lehetett, hogy a Nerve nem fog szűkmarkúan bánni az alacsonyabb hangfrekvenciákkal, kristálytiszta, puha, velőtrázó basszusok töltötték be a termet, és ekkor még nem hallottunk semmit a produkcióból. A zenészek lassacskán megérkeztek a színpadra, utoljára a dobos, akit nem meglepő módon a legnagyobb ováció fogadott. Az első benyomások egyike volt, hogy Jojo Mayer játékán kívül a virtuozitás nem volt jellemző a zenészekre. John Davis basszusgitáros persze kiválóan játszott, kimért pontos basszusfutamaival méltó partnere volt Jojo-nak a ritmusszekcióban, de mindvégig a stílus adta kereteken belül maradt, nem merészkedett túl messzire. A harmadik tag Takuya Nakamura, aki a billentyűs hangszerekért, trombitáért, furcsa zajokért és egy beazonosíthatatlan elektromos sípért volt felelős, szintén csak másodhegedűs volt. A színpadi felálláson kívül jelen volt még egy negyedik rejtőzködő figura, Roli Mosimann, aki szerepkörét az elő hangdekonstrukció kifejezéssel írta körül. Mellesleg szintén dobos, bár producerként ismertebb és Jojo Mayer honfitársa is. A közönség soraiból szinte lehetetlen volt megállapítani mit is csinált valójában, több mint valószínű, hogy egy keverő sáncai mögött különféle effekteket kezelt.

A koncert első felében Mayerék egy gyors körsétát tettek napjaink gépzenéinek rengetegében. Megidézték például angliai underground termékeny talaján kicsírázott dubstep hangzásvilágát, amely elsősorban a dub-tól örökölt visszhangos dobokról és a jellegzetes triolás bassline-ról ismerhető fel. Ezután átváltottak techno-ba néhány percig a negyedekre érkező lábdoboknak jutott főszerep.  Ezek után szép lassan fel-felbukkantak az ismertebb Nerve szerzemények. A zenei élményt a vetítések, és fényeffektek is színesítették kb. 3-4 VJ dolgozott egy időben az ügyön. Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy a szólókkal fukar módon bántak, de ez érthető is, mert a stílus egyszerűen nem kívánta meg, a drumandbassnek mindig is a groove volt a hajtóereje. A legtöbb puskaport természetesen a visszatapsolások utánra tartogatták a dobfelszerelés és a közönség hallójáratai jócskán kaptak apait-anyait.  A koncert egészéről és általában a Nerve-ről elmondható, hogy zenéjük nagy része ugyan a drumandbassből építkezik, mégsem lehet összehasonlítani a „valódi” dnb szerzeményekkel. Ha nagyon erőlködnék, be lehetne sorolni egy két skatulyába, de nem érdemes. Mayerék zseniális módon az elektronikus zenék jellegét vették át, nem pedig olcsó kópiákat akartak gyártani. Ezúton üzennék Jojo-nak, hogy itt lenne az ideje elgondolkozni egy reggae formáción is.

Jojo Mayer's Nerve újra az a38-on! [+]

2009. szeptember 11. 5:44 / Borbás Barnabás

"Állak a földön, agyak eldobva." - fogalmazott PZM kolléga Jojo Mayer legutóbbi a38-as látogatása után (akkor éppen a Depart jazz formációjával durrantottak műsort), és feltehetően szeptember 22-én sem lesz ez másként. A Nerve 1998-ban alakult NYC-ben, és pontosan azóta legendás mind a drum'n bass, mind a jazz, mind a borultabb nehézzenei műfajok kedvelőinek körében. A "Prohibited Beatz" estjeik azóta is legendásak a tengerentúlon, azonos címmel pedig albumot is kiadtak (rajta kilenc tétellel).

A Nerve tagjai a ritmusgengszter doboson túl Takuya Nakamura (billentyű, trombita), John Davis (basszus) valamint Roli Mosimann (elektronika, "realtime audio deconstruction"). Szeptember 22-én, kedden a hajón látható lesz még az Uno Y Medio (a Másfél zenekar tagjainak oldalági projektje) ill. a Cadik of Membran, szintén Budapestről. Kezdés 21:00-kor, a jegy elővételben 3800 Ft, a helyszínen 4500 Ft. (Baranya megyeinek fontos lehet: a Nerve egy nappal korábban, a Pécsi Est Caféban is fellép, 20:00-tól!)

**********

Jojo Mayer nem csak elképesztő zenész, de a zenéről, technikáról alkotott teoretikus felfogása is figyelemre méltó. 2007-es a38-on adott koncerje után nyilatkozott a quart zenei magazinnak, alább ebből válogattunk néhány érdekes mondatot, de érdemes elolvasni a teljes szöveget is.

"Nem próbálok gépeket utánozni, az nem is volna lehetséges. Hiszen ember vagyok, biológiai organizmus, és egy nullákra-egyekre épülő, tökéletes bináris géppel versenyezni próbálni hülyeség lenne. Amit tehetek, az az, hogy kölcsönveszem a gépzene esztétikáját, hogy ajtókat nyissak ki. Ha kommunikációról van szó, a nyelv a kulcskérdés." [...]

"Egy csomó dologban részt vettem, játszottam jazzt, r&b-t, hiphopot, rockot híres és nem híres emberekkel. És láttam, hogy hogyan reagálnak az emberek ezekre, mit csinálnak, ha olyasmit kapnak, amit csak ritkán. Ez fontos számukra és számunkra is. Pedig amit a Nerve-vel csinálunk, az nem fér bele a «könnyen emészthető zene» kategóriába." [...]

"A technika csak eszköz, amit arra használsz, hogy kifejezd magad. Nem a fontossága a kérdés, hanem a hasznossága. Tudnod kell, hogyan lehet megcsinálni valamit, de az igazi kérdés az, hogy mit akarsz csinálni. Charlie Watts technikája tökéletes ahhoz, amit a Rolling Stones-ban játszik. Komoly félreértések vannak ebben a nagyon materialista világban a technikával kapcsolatban. «Mutasd meg ezt meg azt a trükköt, amivel lenyűgözhetem az embereket!» Nagyon sokan túlzott jelentőséget tulajdonítanak például a sebességnek. Hiszen a dob az a hangszer, amin igazán gyorsan lehet játszani, és ez felajzza az embereket. Ha igazán izgatna a sebesség, akkor sportoló lennék. A gyors sportolók ugyanis többet keresnek, mint a gyors zenészek. A technika haszna az, hogy a tested által támasztott akadályokat könnyebb legyőznöd. Nem kell állandóan arra koncentrálnod, hogy miként valósítsd meg az ötleteidet. De sokkal fontosabb a fantázia, az, hogy mit kezdesz a saját korlátaiddal." [...]

"Egy művész számára nagyon fontos, hogy ugyanazt több perspektívából is lássa. Vannak zenészek, akik egy bizonyos apró dologban nagyon jók, kivételes a technikájuk. De nagyon frusztráltak, mert csak húsz ember megy el a koncertjükre. «Miért? Én vagyok a legjobb!» De nem veszik észre, hogy csak abban a nagyon apró dologban nagyon jók. A workshopokon ezt próbálom közvetíteni a tanítványaimnak: hogy a zene művészet, és nem versengés. Nem arról szól, hogy te legyél a legjobb. Nem jó, ha egy bizonyos stílusba bezárkózol, legyen az klasszikus, jazz, rock, akármi. Ezeket meg kell semmisíteni. Megérteni, aztán megsemmisíteni. Tisztelni azokat, akik létrehozták, de nem leborulva imádni őket." [...]

"Számomra a stílus csak a test. A test meghal, és a szellem más helyre költözik. Gustav Mahler mondta, ne imádkozz a hamuhoz, hanem add tovább a tüzet. A tűz megtestesülése lehet Bach, Mozart, Beethoven, Sztravinszkij, vagy Louis Armstrong, Duke Ellington, Charlie Parker, John Coltrane - ugyanaz a tűz. Aztán ez a bizonyos test meghal, és a tűz megtestesül a Beatlesben, Jimi Hendrixben, James Brownban, a P-Funkban. Aztán meghal, és jön a Kraftwerk, Bob Marley, a Police; aztán az elektronikus zene és így tovább."

A koncertről bővebb info az a38 hivatalos oldalán.

Egy dobos New Yorkból [+]

2008. november 8. 23:12 / PZM

Nem mindennapi koncertélménynek lehettek tanúi azok, akik november 6-án ellátogattak az A38 hajó gyomrába. Ugyanis Jojo Mayer Depart nevű jazz formációja tette nálunk tiszteletét. Állak a földön, agyak eldobva. Jojo Mayer svájci származású zenész, aki mindössze két éves volt, amikor már inkább dobfelszerelést választotta G. I. Joe helyett, mostanában pedig New Yorkban tevékenykedik a legaktívabban, ahol a Nagy Alma underground szcénáját erősíti javarészt a Prohibited Beats nevű projektjével. Neve ismerősen csenghet azok számára is akiket (még) nem érintett meg a jazz, ugyanis alapembere Nerve formációnak, akik a drum and bass világában tesznek szert egyre nagyobb elismertségre. Jojo Mayerről érdemes még tudni néhány dolgot: amellett, hogy dobos körökben valóságos félistenként tarják számon, azon kivételes zenészek közé tartozik, akik alapvetően autodidakta módon, tehát "magukat tanítva"  jutottak a legmagasabb körökbe.

 

Igazságtalan lenne megfeledkezni a zenésztársakról, hiszen nem kevésbé jelentős muzsikusnak számítanak. Ők szintén alpesi származásúak, a bőgős Heiri Känzig svájci, míg a szaxofonos Harry Sokal osztrák. Sokal, mint a Vienna Art Orchestra oszlopos tagja nemrégiben az év zenésze lett Ausztriában, Heiri Kanzig pedig szintén tagja volt a Vienna Art Orchestranak, sőt egyszer még az év bőgősének is választották a "Jazz and More" magazin olvasóinak szavazata alapján.

 

Tovább

Cimkék: jojomayer, koncert

Leírás

„A zene politikailag gyanús dolog”
(Settembrini)

A világ legjobb zenéi. - A fusion jazz-től a thrash metalig. Nehézzene. Nem könnyű.

Levél nekünk

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

© 2008-2018, IGEN