Nehéz Zene

Ewan Dobson elég jól gitározik, és a delay-jel sem áll hadilábon.

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

"Bármit csinálsz, van egy olyan kínai gyerek a világ másik végén, aki jobb nálad" - tartja a mondás. Pénteki zenészünk ezúttal a mindössze 14 éves koreai freestyle gitáros, Sungha Jung.

Mission Impossible főcímzene

Nirvana: Smells like teen spirit

Beatles: Come Together

Tegnap hunyt el Gary Moore, napjaink egyik legnagyobb blues-gitárosa, akire az alábbi szólóval emlékezünk:

R.I.P. Gary Moore 1952-2011

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

Nagyon kevesen tudnak úgy gitározni, mint Steve Vai.

Lukács Peta jelentős piaci rést talált, ami az előadóművészeti lehetőségeket és a nehézzenei megoldásokat illeti. Mindezt láthatóan kábítószerek nélkül. (A poén egyébként a lapostányérnál és a széknél kulminál.) Hatalmas.

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

A John McLaughlin Trió alábbi, 1990-es koncertfelvételét tegnap este láttam először a Mezzo tv-n. Pár perccel később a koncertfilm legütősebb állatkodása már a postaládámban volt, Pocok jóvoltából. John McLaughlin jazzgitárosról csak annyit, hogy olyan nevekkel játszott együtt, mint Paco de Lucía, Al Di Meola, Santana, Miles Davis vagy Billy Cobham. Az alábbi koncertrészlet magáért beszél: a tökéletes hangszeres tudás még csak hagyján; az összhang és az improvizációs készség viszont egészen megdöbbentő.  

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

Július 4-én Budapesten koncertezik Mark Knopfler: hangolódásként álljon itt legnagyobb gitárszólója. Érdemes figyelni a kezét: semmi pengető, kizárólag három ujjal pengeti a húrokat!

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

Egyik kedvenc gitárosunk, Lukács Peta a Közeli helyeken c. Bikini slágerbe toldott be az eredetinél egy kicsit összetettebb szólót.

Hangszere négy húros gitár kvintre van hangolva, zenéje olyan, mintha Bartók Béla megismerné a Hendrix-életérzést, és nevezik gitárprímásnak is - Both Miklós, a fúziós magyar népzenét muzsikáló Napra zenekar gitárosa nyilatkozott a Lángoló Gitárok blognak. Mind szövegét, mind zenéjét jó szívvel ajánljuk.

Van rajtad kívül a világon, aki ezt csinálja?
Hogy az itt található népzenéket hegedűhangolású gitáron játssza? Nem tudok róla.

A Napra hogyan alakult?
2005-ben alakultunk. A Magyar Televíziónak csináltam filmzenét, és kaptam zenészeket, egyikük volt Boby, aki autentikus magyar népzenével foglalkozott. Nekem nagyon fontos volt, hogy valaki mélyen belevigyen ebbe a világba, és ő segített ebben, és barátok lettünk. Mondtam neki, hogy szeretnék egy olyan zenekart, ami Kárpát-medencei kultúrát feldolgozza, átértelmezi. A magyar népzenének mai fülel megfoghatatlanul progresszív ágai vannak. Hatalmas inspirációs lehetőségekkel rendelkezik. A Napra is erről szól. Boby mellett Winter Csaba is csatlakozott hozzánk. Ezek voltak a kezdetek.

A Napra szóló dolog?
A Napra teljes mértékben közösségi dolog. A Napra hangzásához mindenki hozzájárul.

Fogták már rátok, hogy magyarkodtok?
Ilyennel nem találkoztunk. De egyébként nem akarunk magyarkodni és nem akarunk nem magyarkodni; ez az egész egy marhaság. A kompozícióinkat soha nem befolyásolták ilyen jellegű elvi kérdések. Ennél sokkal magasabb szférákban található a valós zenei tartalom és a forma. Ellenben sokkal többször ért minket az a vád, hogy túlságosan öntörvényűen nyúlunk hozzá a népzenéhez.

A teljes interjú a Lángoló Gitárokon olvasható.

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

Erik Mongrain egyike azoknak a freestyle akusztikus gitárosoknak, akinek technikáját kicsit emészteni kell. A 0:40 utáni üveghangolások egészen elképesztőek.

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

A gitárvirtuóz Tommy Emmanuel 1955-ben született az ausztráliai Muswellbrook-ban. Négy évesen kezdett el gitározni, kilenc évesen már professzionális zenészként dolgozott. A 70-es évek végéig dobosként játszott a testvére Goldrush nevű zenekarában. Még fiatal korában mondta, hogy teljesen lenyűgözte Chet Atkins játéka, amikor is a gitáron a basszust a hüvelykujjával, a dallamot pedig az első kettő vagy három ujjával játssza, s mindezt egy időben. Ez a technika képezi Tommy játékának az alapját. Általában egyetlen felvétel során veszi fel a számait a stúdióban. Az alábbi videóban épp dobseprűvel koptatja gitárját.

Júliusban ismét hazánkba látogat Mike Stern, amerikai jazz-gitáros. Stern olyan nevekkel játszott együtt pályája alatt, mint Miles Davis, Billy Cobham vagy Jaco Pastoriu. Kedvcsináló videónkban a gitárvirtuóz mondja és mutatja, hogy nem is játszik olyan bonyolult dolgokat...

Időpont: július 9., csütörtök, 20:00
Helyszín: Millenáris Teátrum
Beugró: 8.900 Ft

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

Blogunk eddigi legeseménytelenebb, botrányos hetét lezárandó álljon itt Erik Mongrain, aki épp megpróbálja a fingerstyle akusztikus gitározás amúgy sem túl szűk kereteit a végtelenbe feszíteni. Külön felhívnám a figyelmet a 0:50 körül kipengetett üveghangokra. "Egy ideig emészteni kell..." - ahogy Kerub kollégánk fogalmazott.

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

A "jútúb jelenlegi állásának egyik legelképesztőbb zenész videója" - fogalmazott korábban Kerub kollégánk. A sűrű egyetértés mellett annyit tennénk csak hozzá, hogy nincs szebb dolog annál, mint amikor a technikai tudás és a zenei csúcsteljesítmény humorral párosul.

A gitárnál Antoine Dufour, aki korábban is szerepelt már rovatunkban, a basszus szólamot pedig Tommy Gauthier játssza, aki amúgy hegedül, nem is rosszul. A megszólaltatott dal (Jerry Reed: Jerry's Breakdown) eredeti verziója is nehézzenei: kellhet több ennél egy pénteki zenészhez?

Tavaly egy vájt fülű kollégám invitált a címben említett úriember koncertjére, mert gitárosként szégyen, de addig nem hallottam róla. Majd felkészülvén a diszkográfiából már úgy álltam hozzá, hogy nagy kár lenne kihagyni, az eseményről kifelé jövet pedig már életem egyik legnagyobb hibájának tartottam volna, ha elmulasztom..

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány gitárostól hallottam ilyen világszínvonalú ízes, karakteres játékot. Pluszpont, hogy az előadásmód sem szomorkás-cipőbámulós, mert hiába jó a zenész, azért egy blues-rock koncerten nem árt, ha élettel teli a színpadi produkció is. (Főleg, hogy ő énekel végig, és még a mikrofonhoz kötöttség ellenére is pörögnek az események)

Így ezen a csatornán keresztül is csak buzdítani tudok minden gitárost, zenészt, vagy inkább minden élőzene-kedvelőt, hogy ha ideje és tárcája engedi, látogasson el május 22-én a Millenáris Teátrumba, hogy a mulasztását pótolja (annak, aki látta tavaly, nem hiszem, hogy egy percig is kétséges, hogy ott kell lenni).

Akinek sikerült felcsigáznom az érdeklődését, annak a részletek:

2009. május 22., péntek, 20:00, Millenáris Teátrum

Joe Bonamassa (USA)

Jegyár elővételben 5000 Ft