Nehéz Zene

BG-t és zenéjét tisztességes Nehézzene-drukkereknek nem nagyon kell bemutatni. A beszélgetés 2007-ben készült az IgenHír magazin számára. Egysörös életút-intejúnak indult, kétsörös oláhibolyázás és panterázás lett.

A honlapodon ez olvasható: "három évesen kezdtem dobolni önszántamból, majd hattól tizenkét éves koromig vettem órákat". Sőt, a régi Fodo honlapon még arról is szólt anekdota, hogy már a bilin ülve váltott kézzel doboltál. Van ebben valami sorsszerűség?

Persze. Erről nem is tudok tudatosan gondolkodni; adatott, bennem volt, van és kész. Benne van a szervezetemben, ami valahol az életemet is működteti. Még csak nem is öröklött, hiszen igazi zenész nem volt a családomban. Talán a sok zenehallgatás is közrejátszhatott; amikor kicsi voltam, nagyon sok jó zene szólt otthon apám révén, ami valószínűleg sok alapot adott.

Ezek közül jöttek az első hatások is?


Igen. Két dal volt, amit magamtól kezdtem el játszani hallás után, egy komolytalan dobszerkón: Herbie Hancock Chameleon-ja és Dave Brubeck Take Five-ja.

Bár ilyen díj vagy cím nyilvánvalóan nincs, több zenészfórumon is megkaptad, hogy te vagy "Magyarország legjobb dobosa". Szerinted ez milyen?

Nincs olyan, hogy legjobb. Csak arra törekszem, hogy jó zenész legyek. Ez nem versengés; hogyha ilyesmin gondolkodnék, máris meg lenne lőve az egész.


Hány működő formációban vagy jelenleg aktív?


A Kaltenecker Trióban, a European Mantrában (ami a saját zenekarom), a Juhász Gábor Trióban, Charlie zenekarában, illetve László Attilával is van egy kvintettünk. Oláh Cumo Árpival is működik egy formáció, ami sajnos ritkán áll össze, de azért nevezhető aktívnak.

És a Hazugmagazin, amit a Supernemes Szabival nyomtok?

A HM egy alkalmi, szeretetteljes "hobbizenekar". Csak kedvenc nótákat játszunk, ami 80 százalékban Police-t jelent. A kezdeményezés egyébként Szabitól és Ádámtól (Nagy Ádám a Roy és Ádámból) jött még annak idején.

Rengeteg zenésszel dolgoztál már együtt, Tátrai Tibortól kezdve Oláh Ibolyán át Nikola Parovig. Ha csak egyet (esetleg kettőt) lehetne kiemelni, akkor ki volt, akivel a legnagyobb élmény volt zenélni?

Két embert tudnék mondani: Presser Gábort és Tátrai Tibort. Tibusszal volt egy közös zenekarunk is, a Boom Boom, Gáborral pedig a mai napig sokszor dolgozunk együtt: majdnem húsz lemezt csináltunk közösen.

A honlapodon azt írod: "Célom mindig is az volt, hogy a lehető legtöbb műfajban tudjak 100 százalékot nyújtani." Azért csak van olyan műfaj, amit szívesebben játszol...

Nehéz ezt így lesarkítani. Fúziós zenét szeretek leginkább játszani; valamelyik meghatározó karakterű zenei stílust szeretem ötvözni egy teljesen másikkal. Ilyesmit művelünk a European Mantrával, de valahol a Kaltenecker Trió is ilyen. Most például akusztikus koncerteket adunk, és ötvözzük drum´n´bass-szel, meg néhány furcsasággal.

A fúziós műfajnak külföldön nagyobb tere van. Gonolkodtál azon, hogy máshol próbálkozz a karriered építésével?

Mindig is gondolkodtam, de egyelőre szeretném egyszerűen jól csinálni az életem, és utána majd kialakul, hogy azt pontosan hol teszem. Magyarországon valóban elég pici az kör, amiben például a jazz, vagy a fúziós zene zajlik. Megvannak azok az emberek, akik ezt a műfajt a legmagasabb színvonalon űzik, de ezzel be is zárul a kör. Úgy gondolom, hogy szükségem van olyan utakra, amiket itthon nem tudok már megtalálni. Nem feltétlenül nagy nyugati karriert jelent ez, hanem például időleges székhelyváltoztatást, hogy új hatások, információk érjenek. Másfelől persze minden magyar zenész tudja, hogy nem éppen stressz-mentes az itthoni élet (és nem csak a zenei). Én csupán jól szeretnék zenélni, jó emberekkel, akiket csak ez érdekel.


Részt vettél több Megasztáros lemezfelvételben is (Schmidt Vera, Oláh Ibolya). Magánemberként mi a véleményed a Megasztár-jelenségről?

Úgy tűnik, jelenleg a média rabja az egész világ, és valahol ennek a része a Megasztár is. Szerintem nem igazán jó az, ha úgy kerülnek emberek a zenei élet középpontjába, hogy közben nem járták végig azt az utat, ami esetleg maximálisan hitelessé tudná őket tenni. Ez távolról sem jelenti azt, hogy tehetségtelenek, de mégsem volt meg a rendje a dolgoknak; nem tették meg azokat a lépcsőket, amiket normális esetben meg kellene. Ez így egy gyorségésű folyamat, amiben nem nagyon látni a mögöttes tartalmat. Más kérdés, hogy hogyan formálta mindez a magyar populáris zenét. Szerintem kissé blokkolta erre a néhány évre. Néhány előadó kizárólagosságot kapott, a többiek meg így nem nagyon tudnak vályúhoz kerülni.

Szerinted amit a European Mantrával csináltok, az magasművészet, vagy populáris kultúra?

Szerintem kultikus. Mind közönségileg, mind zeneileg alulról szerveződő dolog. Hatodik éve nyomjuk, de soha nem volt benne pénz, nem hordozott reklám-értéket. Szájról szájra szerzett ismertséget. Emiatt tartom én a Mantrát - ugyan műfaji szempontból kezelhetetlen - hiteles dolognak.

Amit egy Mantra-koncerten produkálsz, nem csak technikailag, fizikailag is elképesztő. Meddig lehet a dobolást ilyen intenzitással művelni?

Amíg az öregedés nem szab határt. Hál´ Istennek engem ez még annyira nem érint: ez ötven éves kor környékén kezdhet probléma lenni. Ez így még mindig hosszabb, mint egy foci-karrier. A dobolásnál mind a négy végtagot rettenetes igénybevétellel dolgoztatod, így az izületek egy idő után elkezdenek kopni, és így nem lehet már azt az intenzitást produkálni. Számomra a jóga a hatékony karbantartás: finommechanikai művelet, és az egész testet megmozgatja.

Kaltenecker Trio - Jean-Paul Belmondo (Prága, 2005.)


Ha kikapcsolódásként hallgatsz zenét, akkor mit választasz?

Minden fajta zenét hallgatok, bármiféle műfaji fenntartás nélkül. Ez mindig is így volt.

A műfaji sokszínűség látszik a pályádon is, egyedül mintha a metál maradt volna ki. Még csak nem is hallgatsz ilyesmit?


Dehogynem! Megvan a Pantera, a Limp Bizkit és System of a down összes lemeze. Sőt, egy időben hallgattam Nile-t is, meg rettenetes death metal zenekarokat. Viszont csak a Pantera volt rám kiemelkedő hatással. Néhány nótájukat játszottam is egyszer, a Dimebag Darrell emlékkoncerten (Darrell-t 2004-ben lőtték le a volt Pantera-tagokból összeállt Damageplan koncertjén - a szerk.) Lukács Petával együtt a Wigwamban. Amúgy metálos ívek akadnak a Mantrában is bőven.

Tervek, a közelebbi jövőre nézve?

Szeretném összehozni harmadik szólóalbumomat. Már megvannak a kiszemelt társak hozzá, de hogy kik, az még hadd maradjon az én titkom. Ez is konceptlemez lesz, mint a Sausage, és ugyanúgy előadhatatlan élőben, már a bizarrságából és összetettségéből adódóan sem. Mindig szerettem ezt; szóljon ezer szólam egyszerre, szálljon el az összes hangszer, ha kell. A másik dolog, hogy az A38-on májusban lesz két unplugged koncert, a Free Style Chamber Orchestra-val közösen, ami a Nagy Jancsi klasszikus zenekara. Kizárólag akusztikusan játsszuk a szeretett Mantra nótáinkat - legalábbis azokat, amiket sikerül áthangszerelni vonósokra.


Fotók: Kardos Zsuzsa
Fotók forrása: www.ritmusdepo.hu

 

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Küldés

Leírás

„A zene politikailag gyanús dolog”
(Settembrini)

A világ legjobb zenéi. - A fusion jazz-től a thrash metalig. Nehézzene. Nem könnyű.

Levél nekünk

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2018, IGEN