Nehéz Zene

Little AxeAzt hittem, eléggé feltérképeztem hősünket és társait a koncert előtt ahhoz, hogy elmondhassam: körülbelül sejtem, mire számíthatok. Nem tévedtem nagyon a zenében, de az esemény különleges hangulata posztolásra sarkallt.

Kicsit megijedtem, amikor a hajóra toppantunk hozzám hasonlóan elborult ízlésű kollégámmal: "újabb előadót fogunk Magyarországról ezzel a nézőszámmal elijeszteni.."-gondoltam, de szerencsére kezdésre befutottak annyian, hogy ezt az érzést elhessegethessük.

A Tudósokat sosem hallottam ezelőtt, bár általános iskolásként mélyen az elmémbe égett az 'Apa kocsit hajt' című klasszikusuk, de kiderült, több ez a zene ennél. Iszonyat jó hangszereseket gyűjtött maga köré Dr. Máriás, és nekem bejött, amit csináltak. Nem hallottam még előadót ilyen finoman, intelligensen politizálni, bár néha az obszcenitás is szerepet kapott, de nem éreztem öncélúnak azt sem. Kár, hogy az új lemez címadója, D. Ibolya választott képviselőnk nem volt jelen, azért nem mindennap írnak valakiről lemezt...

Szerencsére az A38-on megszokott rövid technikai szünet után hamar színpadra is léptek a főszereplők, bár nem hiszem, hogy Little Axe-ot megpillantva sokan gondolnák, hogy micsoda zseniális zenész. Fura mozgását és mimikáját végig élvezhettük a koncert folyamán, de rögtön arra gondoltunk, hogy valószínűleg nagyrészt 'direkt' csinálja, mert aki olyan betegségben szenved, hogy önkéntelenül mozog így, az nem hiszem, hogy így meg tud szólaltatni egy gitárt.

Doug WimbishA számokról külön nem tudok sokat írni, mert nem ismertem őket: az biztos, hogy nem a 'slágerekre' koncentrált. Valószínűleg a trió felállás nem kedvezett azok tökéletes tolmácsolásához, mert harmonika és slide-gitáros híján szegényesebben szóltak volna. Mégsem éreztem egy pillanatig sem, hogy átvágtak: olyn különleges érzés volt őket hallgatni, amit nehéz leírni (egy örökzöld bölcsesség szerint zenéről amúgy is olyan írni, mint építészetről táncolni...)

Ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy akkor kaptam fel a fejem a koncertre, amikor kiderült, hogy Doug Wimbish fog játszani. Szerencsére itt a zenéhez idomulva visszafogta magát hangerőben, mert ami a Living Colourban elmegy, az itt embertelenül sok lett volna. A játéka tökéletes volt, mint mindig, majd a szólója felénél egyszerűen lesétált a színpadról, és kb 30 cm-re tőlem pengetett tovább hát mögött, majd foggal, mindezt úgy, hogy ezek a jól bevált trükkök nem tűntek modorosságnak, sőt, talán ez volt a koncert csúcspontja nekem.

Bernard Fowler valamilyen okból sajnos nem jött el erre a turnéállomásra, rá a következő Stones-koncertig várnom kell, de ez sem bizonyult olyan ténynek, ami miatt képzeletbeli fejfedőmet földhöz vágva kiviharzok a koncertteremből. Sőt, ha az öreg legközelebb egyedül jön, én ott leszek akkor is, és másokat is erre bíztatok. Fúzió volt ez a javából, de annak is egy különleges fajtája: stílusok, generációk, életérzések keveredtek tökéletes arányban.

 

Képek: SNZ (további képek a linkre kattintva)

Cimkék: blues, beszámoló

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Küldés

Leírás

„A zene politikailag gyanús dolog”
(Settembrini)

A világ legjobb zenéi. - A fusion jazz-től a thrash metalig. Nehézzene. Nem könnyű.

Levél nekünk

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2018, IGEN