Nehéz Zene

A svájci dobos zseni talán leghíresebb kísérleti formációjával, a Nerve-vel érkezett Magyarországra szeptember 22-én. Ezúttal a jazzkedvelők maradtak hoppon, mert Jojo 2 óra erejéig tényleg a padlásra tette jazz-ben elért eredményeit, ugyanis a Nerve megalakulásakor nem másra vállalkozott, mint az elektronikus zenék, szűkebben a drumandbass szabályait alapul véve valami nagyon furcsát alkosson. Hozzá kell tenni, hogy e műfaj instrumentálissá konvertálása nem egyszerű mesterség, nem is elsősorban a dobos, hanem például a basszusgitáros részéről. Nem csoda hogy összesen kb. ötven kiló effekt hevert a színpadon, a hibátlan hangzás kedvéért.

Ha instrumentális drumandbassről beszélünk, akkor mindjárt ott van a műfaj egyik legpopulárisabbnak számító Pendulum, akik legújabban szintén élőhangszerekkel lépnek fel,  A hazai porondon pedig a Brains próbálkozik hasonlóval, nem kis sikerrel, illetve a Nerve aznapi előzenekara az Uno Y Medio, a Másfél tagjaiból verbuválódott legújabb projekt Mc Zeek-kel kiegészülve. A Másfél zenéjéből eddig sem hiányoztak a z elektronikus zenei elemek, azonban ez a projekt szinte kizárólag a jungle és a drumandbass szerzeményekre specializálódott. Pörgős műsorral érkeztek, de a közönséget mégsem sikerült beindítani. Ujj Zoltán továbbra is remek dobos, és Lukács Leventének a szaxofon mellett még mindig a delay és a reverb effekt a legjobb barátja. Más körülmények –nem a Nerve előtt- bizonyára a közönség is lelkesebben fogadta volna őket.

Az évek során már megszokhattuk az A38-tól, hogy a hangosítás terén élen jár a budapesti klubok körében, ez szerencsére ezen az estén sem volt másképp. Már a hangolásnál érezni lehetett, hogy a Nerve nem fog szűkmarkúan bánni az alacsonyabb hangfrekvenciákkal, kristálytiszta, puha, velőtrázó basszusok töltötték be a termet, és ekkor még nem hallottunk semmit a produkcióból. A zenészek lassacskán megérkeztek a színpadra, utoljára a dobos, akit nem meglepő módon a legnagyobb ováció fogadott. Az első benyomások egyike volt, hogy Jojo Mayer játékán kívül a virtuozitás nem volt jellemző a zenészekre. John Davis basszusgitáros persze kiválóan játszott, kimért pontos basszusfutamaival méltó partnere volt Jojo-nak a ritmusszekcióban, de mindvégig a stílus adta kereteken belül maradt, nem merészkedett túl messzire. A harmadik tag Takuya Nakamura, aki a billentyűs hangszerekért, trombitáért, furcsa zajokért és egy beazonosíthatatlan elektromos sípért volt felelős, szintén csak másodhegedűs volt. A színpadi felálláson kívül jelen volt még egy negyedik rejtőzködő figura, Roli Mosimann, aki szerepkörét az elő hangdekonstrukció kifejezéssel írta körül. Mellesleg szintén dobos, bár producerként ismertebb és Jojo Mayer honfitársa is. A közönség soraiból szinte lehetetlen volt megállapítani mit is csinált valójában, több mint valószínű, hogy egy keverő sáncai mögött különféle effekteket kezelt.

A koncert első felében Mayerék egy gyors körsétát tettek napjaink gépzenéinek rengetegében. Megidézték például angliai underground termékeny talaján kicsírázott dubstep hangzásvilágát, amely elsősorban a dub-tól örökölt visszhangos dobokról és a jellegzetes triolás bassline-ról ismerhető fel. Ezután átváltottak techno-ba néhány percig a negyedekre érkező lábdoboknak jutott főszerep.  Ezek után szép lassan fel-felbukkantak az ismertebb Nerve szerzemények. A zenei élményt a vetítések, és fényeffektek is színesítették kb. 3-4 VJ dolgozott egy időben az ügyön. Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy a szólókkal fukar módon bántak, de ez érthető is, mert a stílus egyszerűen nem kívánta meg, a drumandbassnek mindig is a groove volt a hajtóereje. A legtöbb puskaport természetesen a visszatapsolások utánra tartogatták a dobfelszerelés és a közönség hallójáratai jócskán kaptak apait-anyait.  A koncert egészéről és általában a Nerve-ről elmondható, hogy zenéjük nagy része ugyan a drumandbassből építkezik, mégsem lehet összehasonlítani a „valódi” dnb szerzeményekkel. Ha nagyon erőlködnék, be lehetne sorolni egy két skatulyába, de nem érdemes. Mayerék zseniális módon az elektronikus zenék jellegét vették át, nem pedig olcsó kópiákat akartak gyártani. Ezúton üzennék Jojo-nak, hogy itt lenne az ideje elgondolkozni egy reggae formáción is.

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Küldés

Leírás

„A zene politikailag gyanús dolog”
(Settembrini)

A világ legjobb zenéi. - A fusion jazz-től a thrash metalig. Nehézzene. Nem könnyű.

Levél nekünk

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2018, IGEN